Karlovy Vary

Töprengés
Indulás
Kőkacaj
Üldözés
Hattyú:)
Mézeskalács
Forróvízkúra

Prága

Balázs segítsége nélkül próbáltam megörökíteni a hotel rettentően bizarr éttermét. Miközben persze folyt a rendezvény, szóval nem lehetett orrba szájba villogni, sőt felállni és jobb szögből fotózni sem:)

Vadulás a Pataknál

Ez pedig a vízimalom utáni rész. Mire ideértünk teljesen be voltam indulva, hogy fantasy patak képeket csináljak, próbálgatva a beállítások hatásait.

Aranypatak: ősziesebb fehéregyensúllyal. Sokáig mormogtam, hogy bár az állvány szerint vízszintesen nézem, mégsem egyenes a kép a keresőben látható referenciavonalak szerint. Ekkor mondta Balázs, hogy ha ferde, nyugodtan játszak rá, tekerjünk egyet az állványon. Így lett ez a ferde patak téma...:-)

És itt a kedvenc fantasy patakom, amiből a fenti blog fejlécet vágtam:

Ez pedig az automata, turistabeállítás mellett: (ki akartam próbálni, bár Balázs rögtön húzta a száját, érthető módon utálja az automatikus dolgokat, asszem kezdem érteni, hogy miért:-) Ez a kép visszaadja a látványt. De se íze, se bűze :-)

További Patakok

Ez a rész a vízimalom előtti részen van, itt egy kicsit nagyobb zúgó van, amit oldalról próbáltunk fotózni.

Itt a Z alakú vízfolyás tetszett meg. (Balázs képe)
Kicsit más fehéregyensúllyal, és még hosszabb (2.5 sec) záridővel egy közeli rész: (Balázs képe)
Fantasy patak hangulat:
Ha nem mondanám meg, hogy patak, kakós tejbegríznek is elmenne :-) (Balázs képe)
Az előbbi poszt képe kicsit más fehéregyensúllyal:
Már megint a Z betű :-)

A Patak

Balázs kedvenc témája a patak, nem csoda, hogy majdnem egy órát töltöttünk a vácrátóti arborétum vízeséseinél. (2 is van.:)) Megtanultam, hogy egy nyugisabb, de jellegzetes részt kell kiválasztani, ami általában nem a főzúgó, hanem mellette valami érdekes. Nagyon nagyon szűk rekesszel, állványról, hosszú expozíciós idővel érdemes fotózni. Ha az ember tologatja a fehéregyensúlyt, akkor a futurisztikustól az ősziesen aranylóig lehet tekerni a hangulatvilágítást.
A szűk rekesz miatt a mélységgel nem lesz gond, de a fókuszt érdemes egy nem mozgó dologra tenni, pl. egy sziklára, így lesz minden szép éles, kivéve a vizet persze.
Mivel minden kicsi mozdulás tönkreteszi a képet, expozíció késleltetővel fotóztuk, hogy a gombnyomás se zavarjon be.

Ez a lenti az első saját produkcióm, és az aktuális kedvenc.


Exposure time [s]: 1/1,25 F-Number: F32,0 Focal length [mm]: 120 (180) ISO value: 100 Max. aperture: F4,5 Flash: Not fired, compulsory flash mode, return light not detected Metering mode: Multi-segment Light source: Cool white fluorescent White balance: Manual Contrast: Hard Saturation: High Sharpness: Hard Brightness: 5,62

Utómunka

Ez egy parttalan téma. Én ráadásul alig valamit értek hozzá. Most kb azon a szinten állok, hogy a "de kár hogy..." kategóriájú képeket kicsit fel tudom javítani. Illetve ide tartozik az is, hogy a fenti fejlécben található kép bizony egy vágás: ez egy vízesés a vácrátóti arborétumban. De csak a vágás manipulált, a színek nem, azt így fotóztam :-)

Két buherált kép a dekárhogy kategóriából:

1. Kankalin: kicsit elcsúszott a kép, eredeti formájában nem jó. Ezért megvágtam:


2. Szellőrózsa: Balázs szólt, hogy hiába szép, színkontraszt hibás lesz, de azért lefotóztam:-)

Első makró lecke

Makrózni nem is olyan könnyű. Ha több tárgy is szóbajöhet, azt érdemes választani, amit szépen megvilágít a nap, és amit nem takar ki más, de nem is nagyon zsúfolt rész. (Tehát nem érdemes belemakrózni a virágdzsumbujba egy bokron:-))

A hibák pedig:

Dinamika tartomány optimalizálás

Egy ilyen alsószintű kamera kb 4 teljes fényértéket tud átfogni. (Egy jobb gép 6-t, egy profi 9-t, egy filmes meg kb 20-t) Vagyis ha egy képen nagyon világos és nagyon sötét részek is vannak, akkor a világos kiég (nem lesz ott semmi képinfó, csak fehérség) a sötét meg bebukik (nem lesz semmi csak feketeség). Ezeket egy képen nehéz ábrázolni, ilyenkor általában a photoshop segíthet. Mivel ilyenkor a kép általában kicsit alulexponált, a sok sötét tónus és zavaró árnyék miatt elvesznek az apró részletek. Ha viszont feljebb vennénk az expozíciót, szétégnek a napos részek.

Ezen a mintaképen a gép által alkalmazott (szoftveres) dinamika optimalizáció látszik. Az elsőn nélküle, a másodikon DRO+ beállítással.

Vácrátót 2

Pad téma

Ez egy tájfotó: vivid beállítás, +1 kontraszt érték. A téma a pad, és nem a cseresznyefa.

És a hibák:

Vácrátót 1.

A híd téma

Feladat: a híd lefotózása, lehetőleg ég nélkül.

Hibák: túl sok ég, túl nagy vágás (nem elég szűk) főleg az előtérben, elvész a téma

Első lépések

Érdekes volt nekem, hogy hogyan működik a gépem stabilizátora, amivel 1/10 s záridőig ki lehet tartani kézben a képet, hogy a természetfotókat 1-2 1/3 fé-vel alul, portrékat ugyanennyivel túl tanácsos exponálni, hogy a kiégés ellentéte a bebukás, hogy a kicsi szám, az kis rekesz, vagyis sok fény, nagy szám szűk rekesz, állvány:-) Szűk rekeszt használunk ha a tárgy mélysége fontos, és ha tágul a rekesz csökken a záridő. (Nem kell megjegyezni, hogy ezt minden gyerek tudja, még a legkisebb is:-))

Továbbá, hogy 1600-as ISO még elmegy fekete-fehér képeken, és hogy a wolfram izzó színhőmérséklete 2500K, és akkor van jól beállítva a fehéregyensúly, ha a fehér fehér:-) A hó nem kék :-) Semmi misztikum. A neon 4000K, kék égbolt meg 15000:-), de a nap és a hold azonos. (5500K) persze a fényerő eltér, de az más tészta. És hogy mennyire máshogy kezelik ezt a kérdést a digitális gépek, mint annó a filmes világ. És hogy mennyire fontos a színkontraszt:

Ez a kép sápatag, holott jók voltak a fények: nincs színkontraszt.


De a dinamikája érdekes, ezért színek nélkül, (ezáltal kiküszöbölve belőle a színhibát) még lehet jópofa:

Készült: 2008.07. Izland, Canon PS A80

Kezdetek

Nem akartam tanfolyamot. Tudtam, hogy semmiben sincsenek átlagos igényeim: nem tudok délután 5-7ig ücsörögni egy tanteremben, nem akarok belemenni a kinekvantöbbpénze játékba a felszerelés révén, nem akarok mások tempójához igazodni.

Magán tanárt kerestem, így találtam Balázsra, aki persze elfoglalt, alig bírtunk időpontot egyeztetni az első -elméleti- órákra. Én meg persze türelmetlen voltam, ott volt már a gép, éreztem, hogy nagyon béna vagyok vele.

Az első két leckét végül a Kentucky-ban ejtettük meg, ott legalább van kóla, van asztal, és védve vagyunk a cudar időtől. :) Mondjuk nem sok fényképezni való van, de ez a 2*3 óra tömény elmélet volt. Rekeszrtől, záridőről, fehéregyensúlyról és mélységélességről.

Az első képek egy kentucky-s pohárról készültek:)

Az elhatározás

Tulajdonképpen mindig is élveztem a fotózást. 2004-ben vettük az első digitális kamerát, amivel mostanáig kb 10 000 képet csináltunk. Változó mennyiségű tudatossággal csináltam a képeket, néha csak úgy lövöldöztem, mint egy klasszikus turista, néha pedig negyedórákig komponálgattam egy templombelsőt.

Aztán úgy tűnt, a kis Canon (Powershot A80) feladja. Valószínűleg meghalt az érzékelője, egyre több lett a durván színhibás kép, és erős napfényben már egyáltalán nem volt hajlandó fényképezni.

Ekkor döntöttem el, hogy a következő gépem DSLR lesz. Amivel tudatosan és igényesen szeretnék majd fotózni. Arra jöttem rá, hogy az ezerszámra lőtt turistaképeket ritkán nézegetjük... Azt a néhány nagyon jól sikerültet mutatjuk meg szívesen. Ezért azt a dilemmát, hogy kicsit vagy nagyot, ezzel el is döntöttem...

Aztán még innen is számos döntést kellett hozni: sokáig gondolkodtam a két nagyban (Nikon., Canon), de végül észérvek és tudatos önkontroll, önkritika, álszerénység, vagy akármi eredményeként lett a Sony Alpha 300, a hozzá kínált 2 kit objektívvel. Egyelőre ez van, ha kiderül, hogy van hozzá érzékem, és tényleg van kedvem, és tényleg van pénzem, és tényleg van szükségem, akkor majd fejlesztek. Majd az idő eldönti.